Turul-szobor, Szelim-barlang, Ranzinger-kilátó

 Egy korábbi októberi ünnepi hétvégén, kihasználva az őszi napsütés utolsó sugarait a Gerecse felé vettük az irányt. Méltatlanul ismeretlen nekünk a Gerecse valamiért, ritkán, szinte soha nem indulunk csak úgy arra, pedig igazán megérdemelne egy kicsit nagyobb figyelmet tőlünk. Ezzel a kis kirándulásocskával próbáltunk kicsit törleszteni magunk felé, meg amolyan kedvcsinálóként is gondoltunk rá, hogy máskor hamarabb eszünkbe jusson, hogy jöjjünk erre. 

A Tatabánya fölötti Turul-szobornál kezdtünk, onnan sétáltunk tovább a Szelim-barlanghoz, amiről már sok szép képet láttam, és innen felmentünk az egykori bányafelvonóból átalakított kilátóba, ami egy bányamérnökről Razninger Vincéről kapta a nevét.

Elég sokan voltak, lenn a turulnál viaferrátázók csoportjai gyülekeztek, a barlangnál és a kilátónál gyerekcsoportok és nagyobb társaságok kirándultak, piknikeztek. Szép idő volt, igazi kirándulásra, feltöltődésre való. 

A barlang nagyon szuper volt, sok időt el lehetne ott tölteni bámészkodással. Nagyon különleges, hogy több bejárati nyílása és kürtője is van. Igazi instamágnes :-) 
Viszonylag későn, csak az 1930-as években kezdték meg itt az ásatásokat, és miután 12 méternyi üledéket távolítottak el, és vizsgáltak meg, a  legmélyebb rétegekből előkerült csontmaradványok és kőeszközök arra utalnak, hogy már 70-80 ezer évvel ezelőtt is ismerte és használta a barlangot a neandervölgyi ősember. De nemcsak az általa használt kő és kovaeszközök kerültek innen elő, hanem a vadászatok során elejtett nagyemlősök, pl.   mamut és  ősbölény csontmaradványai is.
A barlang őslénytani jelentősége és tájképi jellege miatt 1982 óta fokozottan védett. 

A Razinger Vilmos-kilátó eredetileg bányászati felvonóként működött. Az egykori XII/A akna felvonójából átalakított kilátót 1980-ban adták át a Tatabánya felett magasodó Csúcsos-hegyen. Ekkor még Bányász-kilátóként volt ismert, csak később, 2008-ban egy felújítás után nevezték el Razinger Vilmos bányamérnökről.  A kilátó csak igazán bátraknak ajánlott, mert bár végig a lépcső mentén be van rácsozva,gyakorlatilag egy fémketrecben van az egész építmény,  a keskeny lemezlépcső felkanyarogása eléggé gyomorforgató is tud lenni. 

Elég félelmetes. 

De a kilátás Tatabánya és Tata felé nagyon látványos. 

A Turul-szobornál egy látogatóközpont is volt/van. Hogy nyitva volt-e, és hogy mi van benne, azt meg sem néztük, inkább a jó levegőn töltöttük el az időt. 

Fóti-Somlyó

 ( 2022. október)

Ha csak egy rövid Budapest környéki kis kirándulásra jut csak idő, akkor a Fóti-Somlyó pont remek célpont lehet. Ha jól időzít az ember, nem októberben megy, akkor a Lepkés-tanösvényen végigsétálva még lepkéket is lehet találni, hiszen 1500 lepkefaj él itt,  de októberben is csodás volt. Egy órányi séta csupán, mégis olyan feltöltő ereje van a szabadban levésnek, és alig pár kilométer egyáltalán nem megerőltető séta, de fák voltak, meg zöld, meg kellemes napsütés, kicsit kiszabadulva a városi hajtásból. 

A tanösvény jelölése is a fóti boglárkalepke, ezt kell követni. 

A Fáy-présház mellől indultunk, ahol állítólag Deák, Kossuth és Vörösmarty is rendre megfordult. 

Applikáción lehet követni a megállókat. 

A kis dombra felcaplatva láthatjuk a a közeli Budapestet . 

A tanösvényen molyhos tölgyek is nőnek szép számmal. 

A területen több fokozottan védett növény él, amelyek helyenként elkerített területen fekszenek, hogy megóvják őket. Vigyázzunk rájuk, ha erre járunk. 

Szarajevó este és reggel

 A bőséges vacsora és a fagyi után muszáj volt még egy kicsit sétálni. ( Meg hát amúgy sem volt a szálláson wifi, úgyhogy a fiúk sem akartak annyira hazamenni ) És mivel lassana lemenőben volt a nap, elindultunk a közeli Sárga Erőd felé, hogy onnan nézzük meg a naplementét. 

Bár az igazi szép naplementét nem láttuk már, de fenn az erőd falán ülve hallgathattuk meg a müezzin imára hívó dalát. Nagyon nagy élmény volt, egészen lúdbőrözős. Nagyon sokan voltak fenn, főként fiatalok, a fenti kávézóban mikor megérkeztünk modern zene szólt, de amikor felcsendült az imára hívás, akkor lekapcsoltak minden zenét, és minden elcsendesedett, talán még a város zaja is elhalkult a lábunk alatt, és csak azt hallgattuk. 

Alifalkovacs- temető. 

Az erőd: 

Innen már a szállásunk felé kanyarodtunk, szerencsére nem volt messze és abból szempontból is  nagyon jó volt, hogy a kőfalaknak köszönhetően kellemesen hűvös volt, és a fenti franciaágy olyan hatalmas volt és kényelmes, hogy akkorát aludtunk, mint a huzat.  Így reggel nem volt kérdés, hogy a kelő nappal én keltem, vagyis inkább a hajnali müezzinnel, és futottam egy rövidke, de annál élménydúsabb néhány kilométernyi városkört, érintve az ébredező, még emberek nélküli bazársort is. 

A Miljacka fölött lógó installációkkal is találkoztam.

Örökmécses, ami a 2. világháború áldozataira és hősei emlékeztet. 

Üres bazársor

Éppen csak ébredező város: 

Hazafelé már nem álltunk meg sehol. Egyetlen helyen kerültünk csak kisebb slamasztikába, ahol egy kiégett busz miatt egy kis faluba terelték a forgalmat, és az falu végén a kishídon megrekedt két kamion. Itt álltunk egy darabig, de végül átjutottunk. Horvátországban még megálltunk bevásárolni, mert nálunk másnap ünnepnap volt, így a horvát lidl-ből felkapolva értünk haza a balkáni kalandunkból.