2025. március 29.

Gyönyörűséges Mostar

( 2022. augusztus) 

Ha valamit nagyon vártam a nyaralás alatt, akkor az egyik az Mostar volt. Bárhol, bármilyen oldalon, bármilyen összefüggésben találkoztam Mostarral, csakis pozitív dolgokat olvastam róla annak ellenére, hogy a balkáni háborút igencsak megsínylette.  Nagyon kíváncsi voltam. 

És valóban, Mostar tényleg egy CSODA. Így nagybetűvel. 

Ha Mostar, akkor Öreg Híd. A város ikonikus hídja, amit még az Oszmán Birodalom idejében  építettek a törökök, hogy megkönnyítsék maguknak a szállítást a Neretva két partja között. A hidat 1993-ban lebombázták, mint egyébként minden Neretva fölött átívelő városi hidat is. A várost szinte teljesen megsemmisítő összecsapásokra azután került sor, hogy a muzulmán bosnyákok és a keresztény horvátok vállvetve harcoltak a Mostar városát bombázó szerbek és montenegróiak ellen 1992-ben. Egy évvel később azonban már egy olyan  konfliktus robbant ki a bosnyákok és a horvátok között, ami tulajdonképpen földig rombolta a várost.Nemzetközi segítséggel építették újra a várost, és az 1567-ben épült lerombolt Öreg -híd újjáépítéséhez magyarok is hozzájárultak, mégpedig a magyar Sfor alakulat katonái emelték ki a folyóból a híd darabjait. 

A városban látszólagos béke van, de az egymástól  elhatárolódás ma is megvan, a híd egyik oldala jellemzően katolikus horvát nemzetiségű, míg a túloldal leginkább muzulmán bosnyák.  A bosnyákoknak és a horvátoknak külön egyetemük és labdarúgó csapatuk is van. Az erőfitogtatás egyik jelképe szerintem,  hogy a Hum hegyen a horvátok felállították a 33 méter magas, nagy keresztet, amely a kereszténység 2000 éves évfordulójára készült. Mindenhonnan látni lehet. Már útban a város felé is ez volt az első, amit megpillantottunk. 




Nekünk  ez alkalommal a horvát oldalon volt a szállásunk, a hídtól néhány percnyi sétányira, egy szűk kis utcácskában , egy klassz lakásban. A sarkon volt egy katolikus templom. 
Kis szusszanás után már mentünk a központba, a híd felé. 


Az Öreg-híd két oldalán van a városi bazár, ami maga a csoda. Szebbnél-szebb kelmék, csetreszek, lámpások, szőnyegek, kávéskészletek, teakészletek csábítják a turisták rengetegét. Olyan, mintha az ember tényleg egy mesébe csöppenne, hiszen itt van Aladdin -csodalámpása, repülőszőnyege, Seherezádé kendője :-) A csúszós köves kis utcán figyelmesen kell közlekedni, és ajánlott egy kényelmes cipő is. 



A csodálatos Öreg-híd. Telistele turistákkal. Nyári időszakban előszeretettel ugrálnak bele vállalkozó kedvű fiatal férfiak a folyóba, miután összekalapoztak némi pénzt a bámészkodóktól. Mi is elcsíptünk egy ilyen ugrást. Bár több volt a készülődés, mint maga a produkció, mégis félelmetes volt végignézni. 








Egy kedves ismerősünk ajánlott egy kellemes éttermet a városban, ami kicsit távolabb volt a centrumtól, de a Neretva partjára nézett a terasza, itt a képen bal oldalon talán a harmadik. Valóban jó helynek bizonyult. Jó áron, kellő méretű adagokat / tálakat kaptunk. Senki nem maradt éhesen. 


Szépséges Neretva. Itt estem végképp szerelembe vele. 


A hídról a muzulmán oldal felé nézve.


Lent a parton hangulatos éttermek, bárok, cukrászdák sora várja a turistákat, nyüzsgő, fiatalos lendülettel. Sokan napoztak, fürödtek a parthoz közeli sekélyesben. 

Híd a naplementében :-) 





Szinte lépésenként van valami szemetgyönyörködtető csodás portéka. 


Miután oda-vissza végigjártuk a bazársort, a gyerekek már nagyon éhesek voltak, így az étterem felé indultunk. Szerencsére kaptunk a teraszon asztalt, így egész végig csodás panorámában gyönyörködhettünk, és a lábunk alatt csörgedezett a türkizszínű Neretva. 




Vacsi után még lementünk  a folyópartra, hogy kicsit lemozogjuk a nagy húsokat.  Mire leértünk, addigra jól ránksötétedett, de így legalább kivilágítva is megcsodálhattuk a hidat és a környékét. Ekkora már  olyan menő fiesta-hangulat volt  a sétálóutcán és környékén, a part tele volt fiatalokkal, utcasarkokon zenéltek, folyóparton ücsörögtek, annyira jó hangulat volt, nagyon vitt magával minket. Imádtuk :-) 





Kellemesen elfáradva, rengeteg élménnyel, látnivalóval és információval gazdagodva mentünk a szállásunkra, remélve, hogy nagyon jól fogunk aludni mindannyian, hogy másnap tovább tudjunk élménytgyűjteni. 

Érdekes volt, hogy amikor még pakoltunk fel a kocsiból, ( külön útitáskát csomagoltunk erre a két napra, hogy ne kelljen a nagy bőröndöket fölcuccolni egy estéért), akkor érkezett egy fiatal pár, és próbáltak a mi autónk meg egy másik közé beparkolni útszegéllyel párhuzamosan. Elég szűk volt a hely. Magyar rendszámú autó volt. egy darabig néztük őket, hogy hogy boldogulnak, de végül mondtuk nekik, hogy előrébbállunk ám egy kicsit, és akkor könnyebb lesz, aztán visszatolatunk majd. váltottunk pár szót, és ők is abban a házban laktak, amelyikben mi. Ők a keresztnél voltak fenn, onnan jöttek. Azt mondták jó kis kanyargós út vezetett fel. 

Mivel másnap a szállást időben el kellett hagynunk, a szarajevóit pedig csak kora délután tudtuk elfoglalni, így volt még idő másnap egy kicsit kalandozni, úgyhogy megjegyeztük ezt a kereszt- túrát, mint lehetőséget. 

De aztán nem ide mentünk. 


2025. március 17.

Blagaj, derviskolostor

(2022. aug.)

 Pocitelj után, és miután a város alatti kávézó-étteremben kicsit megpihentünk, hűsöltünk és volt wifi, így tudtuk frissíteni az útvonalat, meg írni a szállásadónak, meg ilyenek, Blagaj felé indultunk, ami már szinte Mostár mellett van, nem volt kitérő. 

Itt található a Buna folyó forrása, mely egy hatalmas, 200 méter magas sziklafal tövében, karsztforrásként tör a felszínre. Ez Európa legbővizűbb karsztforrása. A táj és a folyó szépsége a török szultánt is elbűvölte, és a forrás fölé a sziklába egy derviskolostort építetett a 16. században. 

A parkolás kicsit káoszos volt, és 

A parkolótól néhány percnyi sétával érhetjük el a kolostort, utunkat végig bazársor övezi, a folyó partján pedig végig éttermek, kávézók várják a turistákat. Igazi ízelítő abból a csodavilágból, amit aztán a később tapasztalunk az országban.


A fejünk fölé magasodó meredek sziklafal elképesztő látvány volt. Engem már ez is lenyűgözött. 

A kolostorban már nem élnek dervisek, de belépni csak a muszlim előírásoknak megfelelően lehet, azaz, a cipőt kint kell hagyni, és a gyerekeket leszámítva hosszú nadrágot kell viselni, illetve a nőkneka fejüket is be kell takarni. Mi készültünk ugyan hosszú nadrágokkal, de a bejáratnál mindenkinek, akinek nem megfelelő az öltözete kendőt adnak, így a nadrágokat nem vettük elő, egyszerűbb volt magunkra tekerni egy-egy  kendőt. 


A derviskolostor fölött magasodó sziklafal alján található barlangból előtörő víz percenként 43-45 ezer liter vizet ad! A hűs forrás vize kristálytiszta, iható! Meg is kóstolhatjuk, a kolostornál található lejárónál egy fém ivókanalat is elhelyeztek.

A dervisek  középkori keresztény szerzetesekhez hasonlóan elvonult életet élnek. A XII. században jöttek létre az első dervisrendek, akik általában szegénységben, koldulásból éltek. A blagaji derviskolostort a források szerint 1664 körül alapították, de a ma is látható épület az 1851-es átépítést követően jött létre. 
A különböző vallási funkciókat betöltő helyiségek szőnyegekkel és Koránból vett idézetekkel vannak  díszítve, a helyiségekben  külön kis ablakokban saját könyvállványon áll a Korán. Az  erkélyről  ragyogó  a kilátás a Buna forrásbarlangjára, a  sziklafalra és a folyóra. A folyó kékeszöld színe engem teljesen elvarázsolt. Akkor még nem tudtam, hogy végleg szerelembe esek ezzel a színnel és később a Neretva rajongója leszek. 




Számunkra, és főként a gyerekek számára, azért is volt különleges ez a hely, mert itt találkoztunk először nyakig feketébe öltözött nőkkel. Milánnak ez nagyon furcsa volt, és ezen szokást, és mindent, ami a muszlimsággal együtt jár a következő napokban még sokszor át kellett beszélnünk. Többek között azt, hogy ez miért jó ezeknek a nőknek, miért nem mondják, hogy nem akarnak így élni, miért nem hagyják ott a férjüket, és egyáltalán.  Bevallom néha neház volt igazi választ adni a kérdéseire, hiszen én magam is némileg furának és disszonánsnak érzem, hogy a 21. században efajta vallási fanatizmusban még lehet élni. Mindemellett elfogadom a nézetüket, még ha meglehetősen furcsa érzés közöttük lenni, velük sétálni egy úton úgy, hogy én a kis rövidnadrágomban baktatok elöl valamelyik gyerekkel, míg ők szigorúan öltözve, a férjük mögött mehetnek csak. 
Itt találkoztunk testközelből azokkal a hívőkkel is, akik a szobába lépve Mekka felé fordulva szertartásosan letérdeltek és elmondtak egy imát. 


éttermek a Buna partján 



Nem volt egyértelmű, mert hogy hogynem, nem volt kiírva semmi, de ezt már szinte meg is szoktuk, hogy hogy lehet oda bejutni, csak láttunk egy kis csónakot, amit elnyelt a barlang. De a csónakot a mi oldalunkon hiába vártuk vissza, nem jött, míg végül kiokoskodtuk, hogy az csak a túloldalról közlekedik. Átmentünk ugyan a túloldalra, de mivel csak 1 db 4-5 fős csónak járt ki- be a barlangból, és 1 menet legalább 10 percig tartott, úgy döntöttünk nem várjuk ki a sorunkat, mert az lett volna vagy másfél óra. Az sem volt világos, hogy ez benne van-e a derviskolostor árában, mert elvileg azon kívülről lehetett megközelíteni a hevenyészett kikötőt, vagy külön kell a barlangért fizetni, és ha igen mennyit. Mondom, tájékoztatásban még van hová fejlődni :-) 







De csónakázás nélkül is megérte átmenni a folyó túloldalára, mert remek rálátás volt innen a sziklafalra és a kolostorra. A folyó most nem volt olyan bővízű és nagy sodrású, mint amit korábban képeken és videón láttam, itt is érződött a szárazság. Állítólag nagy vízállásnál a parti éttermeket el szokta mosni a víz. 







A szikla tetején a város felett egy középkori vár romjai is láthatóak. Az autóból jól láttuk, és fel is lehet menni oda. Nekünk most nem volt erre időnk, másrészt az internet szerint a kijelölt turistaútról nem lehet letérni, mert felderítetlen taposóaknák lehetnek a hegyoldalban. hát mit ne mondjak... ez nem volt túl kirándulásra csábító.